Erdélyben jártunk
2019. április 26-án este várakozással és izgalmakkal telve gyülekeztünk Nagyigmándon a Művelődési ház parkolójában, mert végre kezdetét vette a kirándulásunk Erdély felé.
A hosszú út után először Kalotaszentkirályra érkeztünk, elfoglaltuk szállásunkat a Püspök Panzióban és a környező házakban. A falu határában túráztunk egyet, majd szállásadónk, Vincze-Kecskés István mutatta meg a települést. Szállásunkra visszaérve egy lányt és egy fiút beöltöztettek a háziak saját gyűjteményükből a gazdagon díszített kalotaszegi viseletbe. Az eső szakadni kezdett, így az étkezőben csodálhattuk meg az ifjú párt, akik előttünk váltak valódi jegyespárrá. Örömkönnyektől csillogó szemekkel, énekkel és jókívánságokkal köszöntöttük őket.
Másnap Székre látogattunk, ahol megnéztük Michel van Langeveld tájházát Csipkeszegen, majd néhányan részt vettünk a helyi református istentiszteleten is. Különleges élmény volt a széki viseletbe öltözött helyiekkel együtt hallgatni az igehirdetést.
Székről Válaszútra indultunk, a Kallós-múzeumot tekinthettük meg. Idegenvezetőnk rengeteg érdekességet megosztott velünk, nagyon sok ismeretre tettünk szert a látogatás alkalmával.
Ezen a napon estére táncházat szerveztünk, Bánffyhunyadról érkezett hozzánk négy táncos lábú fiatal, akik először a színpadon mutatták meg a vérbeli kalotaszegi virtust, majd közénk álltak és Bánffyhunyad környéki falvak táncaiból mutatták a lépéseket. A páros tánc közben a fiúk csapásolni is tanultak, a lányok pedig az este folyamán tanult kalotaszegi énekekkel és csujogatásokkal színesítették a jó hangulatú gyakorlást. Pihenésképp zsíros kenyeret ettünk, beszélgettünk, énekeltünk, majd újra párba álltunk és lelkesen átismételtük a tanult lépéseket, melyek nagyon szívünkhöz nőttek. A talpalávalót Kis Csipásék húzták.
A harmadik napon Körösfő volt az első állomásunk, mindenki talált kedvére való vásárfiát, majd megcsodálhattuk fenn a dombon a varrottasokkal díszített templomot. Innen a monumentális mélységű Tordai Sóbányához érkeztünk, szakszerű idegenvezetéssel jártuk be termeit. Ezután a Tordai-hasadék volt a következő megállónk, egy közeli dombról élveztük az üde zöld lankák között szemünk elé terülő látványt. Este Torockóra értünk, elfoglaltuk szállásunkat, majd a közösen elköltött vacsora után népdalokkal, énekszóval búcsúztattuk napot.
Az utolsó nap reggelén a torockói tájház gyűjteményeit szemlélhettük meg, majd egy utolsó pillantást vetettünk a hegyektől körülölelt falura és Nagyigmánd felé vettük az irányt. Az időjárás nem kedvezett számunkra, szakadó esőben néztük meg Vajdahunyad-várát, majd folytattuk utunkat haza.
Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, a régi ismeretségek elmélyültek, s újak is köttettek.
Erdély, visszatérünk! 🙂
A kirándulás buszköltségének jelentős részét az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Csoóri Sándor Program 2018. évi forrásából finanszíroztuk.
Zúgó Néptáncegyüttes